Zseniálisan furmányos ez az alapötlet, hogy írjuk át az Aeneist, úgy ahogy van, és legyen belőle Creusais, legyen tehát a főszereplő Creusa, Aeneas felesége, akinek az eredetiben igen hamar nyoma vész. Mondom, nagyon jó ez az egész elgondolás, és a bevezetőt olvasva nem győztem sóhajtozni, hogy hű de jó lesz ez, mert milyen jól leírja és megindokolja az egészet Szabó Magda, hogy miért így kellett lennie, ahogy ő képzeli, és nem úgy, ahogy azt Vergilius megírta. Aztán mintha ellőtte volna az összes puskaport erre az előszóra, és magában a regényben szinte semmi olyan újat nem tudtam találni, amitől élveztem volna. Sőt, megmondom őszintén, Creusa engem sokszor idegesített. nem tudtam eldönteni, hogy ilyen volt-e ő valójában, vagy csak egy szerepet játszik, Aeneast adja, az ő szavait, gesztusait, elvárásait. Bosszantóan felfuvalkodott, merev volt, és arra gondoltam, ha még egyszer kis tehénnek nevezi Laviniát, hát falhoz vágom a könyvet. Szóval nem volt meg az, ami az igazán jó Szabó Magdákban, hogy azt érzem, itt bizony minden a helyén van, minden indokolt és jogos, erkölcsileg igaz és lelkileg megnyugtató. 

2017-es UPDATE: Ezt is kiadta a Jaffa új borítóval.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.