Azon gondolkodtam olvasás könyvben, hogy számomra nagyon hasonlít a könyv a Zabhegyezőhöz, és hogy vajon ma tetszene-e az, mert ezzel nem tudtam azért maradéktalanul megbarátkozni. Könnyen olvasható, igényesen megírt (attól azét féltem, hogy kicsit gagyi lesz, talán a borító miatt, de egyáltalán nem), és nem is az a baj, hogy tinikről szól, mert erre egyébként nyitott vagyok. A vége nagyon jó, és nem is nehéz eljutni odáig, mert alapvetően rövidke, gyorsan olvasható regény, de egy-két csillámló gondolaton kívül nem adott annyit, hogy felejthetetlen legyen. Persze az sem biztos, hogy minden könyvnek ilyennek kell lennie, de valahogy annyian dicsérték, hogy én azért többet vártam. Mondjuk ahhoz képest, hogy igazándiból el sem akartam olvasni, csak annyira kacsingatott a könyvtár polcáról, hogy nem bírtam otthagyni, nem is rossz a végeredmény. Az is érdekes, hogy a könyvtárosok nálunk nem a szépirodalom közé tették, pedig szerintem az. Tényleg nehéz lenne fogást találni rajta, hogy mi hiányzik belőle, de azt hiszem ez csak szubjektív hiány most, ez a könyv tényleg lehet egy életre szóló élmény sokaknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.