Mint már többször említettem, P.G. Wodehouse az egyik kedvenc szerzőm, fél évente, évente biztos olvasok tőle valamit, és bár rengetegen túl vagyok már, hiszen kamaszkorom óta gyakorlom ezt a szokást, szerencsére még mindig akad olvasatlan, hiszen rendkívül termékeny író volt a mi P.G.-nk. Visszanéztem az elmúlt évek bejegyzéseit vele kapcsolatban, és örömmel láttam, hogy nem írtam még rosszat róla, ez is azt bizonyítja, hogy ez a kis botlás, amit jelen könyvben elkövetett, az elenyésző kisebbséghez tartozik.

Az Aranyrögöcske nagy része egy bentlakásos iskolában játszódik, ami helyszín szempontjából számomra tökéletes is tudna lenni, a téma pedig, az előkelő úri fiú elrablására tett kísérlet(ek) magában hordozza egy kalandos, fordulatos regény ígéretét. Akció van is, meg szerelem, ami Wodehouse-nál szintén elengedhetetlen, de hiányzik az a  csak rá jellemző humor, a körmönfont megfogalmazások, ami igazán élvezetessé tesz egy ilyen könyvet. Így ezt a kötetet kénytelen vagyok az életmű gyengébb darabjai közé sorolni, aki most ismerkedik a szerzővel, semmiképpen se ezzel kezdjen, vannak ennél sokkal de sokkal jobbak is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.