Annyira rajongott mindenki ezért a könyvért, ráadásul olyan kulcsszavakkal, mint derű meg humor, hogy arra gondoltam, ez aztán biztosan az én könyvem lesz, és miután megtaláltam a szüleim könyvespolcán, gyorsan rá is tettem a várólistacsökkentéses listámra.

Biztos megint az volt a baj, hogy túl sokat vártam, de összességében nem tudott elbűvölni Felméri Kázmér története. Értem én, hogy miért szeretik sokan ezt a könyvet, Karácsony Benőnek tényleg kellemes csipkelődő humora van és virgonc hasonlatai, de egy-két remek oldaltól eltekintve nem igazán tudtam magamévá tenni  a főszereplő élethez való hozzáállását, nekem nem annyira derűs volt az egész, inkább nihilista. A vége megnyugtató, de közben meg unatkoztam, és alig vártam, hogy befejezzem. Pedig az egyik kedvenc korszakom, de úgy jártam, mint a Gatsbyval, ez sajnos most nem volt elég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.