Nem pont az én műfajom egy vámpíros-vérfarkasos sorozat, de valahogy az, hogy Gail Carriger regénysorozata pont a viktoriánus korban játszódik, adott egy olyan pluszt a dolognak, hogy bár be nem szereztem, de végül csak nem bírtam megállni, és kölcsönkértem, hogy elolvashassam. Hogy a Napernyő Protektorátus címet viselő sorozat további részeiben miről tud még a szerző mesélni, arról halványlila elképzelésem sincs (mondom, nem vagyok otthon a műfajban), de ez az első kötet határozottan kellemesre sikeredett: pajzán, csintalan, izgalmas, szórakoztató. Megszerettem a szereplőket, a Jane Austenra hajazó stílust, és bár nekem szimpatikusabb lenne az egész természetfeletti lények nélkül, azért ez a párhuzamos világ, a steampunk elemek mégis vonzanak annyira, hogy valószínű megpróbálkozom majd a második kötettel is. A borító mindenesetre eléggé borzasztó, Alexiát egyáltalán nem ilyen vizesnyolcas rémségnek képzelem el, és a napernyője sem így néz ki a könyv leírása alapján. A förtelmes pinkről meg ne is beszéljünk, de persze nem én vagyok a célközönség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.