Az előző résznél fanyalogtam egy kicsit, most nem teszem, mert úgy érzem, eddig ez a legjobban sikerült kötet a sorban: pazar a stílus, a történetszövés, és, ah, a vége... Szóval volt itt kérem minden, ami kell nekem, cselszövevény meg romantika, izgalom meg kellemesen ódon hangulatok, csodásan megfestett téli Ókanizsa. B.K. (na ezt nem hagyhattam ki, hogy ugyanaz a monogramunk, meg ugye minden nagy írónő nevét rövidíteni szoktuk) vérprofi lett erre a könyvre, olyan karakterábrázolásokat rakott elénk, hogy ihaj, a történet végig feszültségben tartott, és még a címnek is  jutott szerep. ;-) Nagyon remélem, hogy van még pár történet a szerző tarsolyában, ugyanis Veron meglehetősen addiktív lett számomra, alig várom már a következő részt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.