Többször a közelében jártam már ennek a könyvnek, de valahogy mindig kisiklott a kezeim közül, most meg egy csapásra felfedeztem magamnak Kőrösit, és nem értem, hogy kerülhettem eddig el. Darvasit juttatta eszembe a líraisága meg a sok szálból összeszőtt, nemzedékeken átívelő történet, de rövidebb, tömörebb, könnyebben olvasható Darvasinál. Aztán ahogy haladt előre a történet, Szabó Magda is eszembe jutott, az általa megírt kemény sorsok, és kezdtem nagyon otthonosan érezni magam Kőrösi világában. A szereplők kicsit összekeveredtek a fejemben, és voltak olyan megbicsaklásai a sztorinak, amelyeket ki kell még bogarásznom, de a stílus, a hangulat mindenképpen csillagos ötös, úgyhogy nagy reményekkel nézek Kőrösi más könyvei elébe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.