Bár az első próbálkozásom a Könyvmolyképző aranypöttyöseivel nem volt túl sikeres, azért ennek a könyvnek mindenképpen akartam adni egy esélyt, valahogy annyira vonzott magához, mint kiderült nem véletlenül. Sokakkal ellentétben nekem a borító nem nagyon tetszett, határozottan hatásvadásznak érzem, meg csicsás is az én ízlésemnek, a kor, amelyben a regény játszódik viszont annyira közel áll hozzám, hogy ezt a ziccert nem lehetett kihagyni. 

A sztori és a titokzatosság hagyott némi kívánnivalót maga után (nagyon sok mindenre rájöttem magamtól is még azelőtt, hogy az írónő fellebbentette volna a fátylat), viszont annyira magával ragadott a hangulat, a miliő, hogy csak úgy elröpült a hatszáz oldal, egyáltalán nem találtam túlírtnak, unalmasnak. Aki szereti az angol kastélyokat, a főúri életmódot, az minden bizonnyal élvezni fogja ezt a regényt, Kate Morton pedig olyannyira jól ír, hogy kíváncsi lettem más munkáira is, de sajnos magyarul még csak ez az egy jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.