Visszavonom az előbbi bejegyzésben írtakat, mégis érdemes hallgatni a fülszövegre néha, mert ez a könyv engem például főleg azzal vett meg, hogy a Harry Potterhez hasonlították, és ez nálam mindig jó ajánlólevél. Persze hallgattam azért azokra is, akik a regényt előttem olvasták és így utólag azt mondom méltán méltatták, de ha csak egyszerűen szembejön a könyvtárban ezzel a tündérkés borítóval, nem biztos, hogy hazaviszem. 

Aztán a gyanúsan gagyi külcsín alatt kiderült, hogy egy nagyszerű regény rejtőzik, nekem nagyon tetszett a hangulata, a halvány szerelmi szál, a történet pedig annyira izgalmas volt, olyan sokáig maradt homályban az események lényege és miértje, hogy szinte letehetetlennek bizonyult a kötet. A baj csak az, hogy lehet, hogy én egy csekély értelmű medvebocs vagyok, de egyszerűen nem tudtam befogadni a rendszert, amiről az egész sztori szól, a végét meg pláne homályosnak találtam, számomra abszolút nem úgy zárult a történet, ahogy vártam, hogy majd szépen elvarródnak a szálak és jön a megvilágosodás. 

Érdekes, hogy ettől függetlenül mégis egy nagyon jó regénynek tartom, és bár a Harry Potterhez nem sok köze volt, mégsem jelentett csalódást, bátran ajánlom mindenkinek, aztán hátha valaki elmagyarázza nekem a végét. ;-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.