A V mint vérbosszú című filmet véletlenül fedeztem fel 2009 novemberében. Nagyon tetszett akkoriban a Muse Uprising című száma, és ahogy a youtubon keresgéltem, belebotlottam egy házilagos videóklippbe a film képeivel. Meg is néztem íziben, és éppen november 4-én este.

„ Ne feledd, ne feledd az összeesküvést, és november ötödik napját, okod nincs feledni, emléked temetni, őrizd az emléked tovább!” 

Ez volt az első karcom a molyon (idézet a filmből), és az első könyv, amit várólistára tettem. Most pedig kölcsönkérhettem végre Sceurpientől, köszönöm neki a lehetőséget, no meg patricianak a szíves közreműködést.

A film 2038-ban játszódik, míg a könyv 1998-ban. Nem is tudom, miért kedvelem a disztópiákat, amikor mérhetetlenül optimista alkat vagyok, de most olvasva Alan Moore nyolcvanas évekbeli jövendölését, ami végül szerencsére nem valósult meg, rájöttem, hogy bármily sötéten, kiábrándítóan festi is le a szerző egy ilyen műben a jövőt, mindig azt érzem, hogy még van remény, ha nem hunyunk szemet a fenyegető árnyak felett, még sok út, lehetőség van előttünk, hogy ne következzen be a legrosszabb.

Összességében sem a történet, sem Lloyd képi világa nem adott annyit, mint a film, néha nem is igen tudtam követni a sztorit, és azt hiszem, ez nem csak hiányos angoltudásomnak tudható be. Az ötletet, a Guy Fawkes párhuzamot továbbra is nagyon jónak tartom, de valószínű a film mint műfaj közelebb áll hozzám mint a képregény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.