Ezt a könyvet férjem ajánlására olvastam, ami azért kuriózum, mert általában ez fordítva szokott történni, én szoktam fölhalmozni az éjjeliszekrényén az általam már elolvasott, és az ő érdeklődésére számot tartható könyveket, amit ő több-kevesebb lelkesedéssel el is olvas. Így most kölcsönkenyér visszajár alapon, én is eleget tettem a felszólításnak, miszerint minél előbb olvassam el ezt a könyvet.

Életem párja kifejezetten kérte, hogy szerezzem be Aronson könyvét, nagy rajongója ugyanis a neves szociálpszichológusnak. Aronsonról nekem is szép emlékeim vannak, annak idején A társas lény című munkája volt kötelező az egyetemen, és igen izgalmasnak találtam. Mindig is megvolt bennem a pszichológia iránti érdeklődés, de az évek során az ilyen jellegű művek valahogy háttérbe szorultak. Aronson önéletrajza viszont most rávilágított, hogy talán nem ártana néha ennek a műfajnak is helyet szorítanom olvasmányaimban, ugyanis meglehetős érdeklődéssel olvastam a könyv ezen részeit is.

Mert bármennyire is önéletrajzról van szó, és sok mindenről olvashatunk, aminek köze nincs a pszichológiához, azért Aronson életútja elválaszthatatlan a hivatásától, így rengeteget és meglehetős részletességgel ír különböző kutatásairól, kísérleteiről. Emiatt kell szerintem egy kis pszichológiai érdeklődés ahhoz, hogy igazán élvezzük, de összességében egy nagyszerű elme bölcs és olvasmányos írását olvashatjuk, aki megkapó őszinteséggel számol be mindarról, ami vele eddigi hosszú élete során történt, fölemlegetve ezzel természetesen a szociálpszichológia mérföldköveit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.