Már a címe is olyan, mint egy régi magyar filmnek Kabossal és Turay Idával, szóval mindenképpen nekem valónak tűnt. A molyon fedeztem fel Babits e rövidke művét, és a tartalom meg az ajánló alapján kíváncsi voltam a nagy költő tud-e Lucy M. Montgomery-féle atmoszférát teremteni ebben a kis "vidéki komédiában", ahogy az alcím mondja.

Aztán amikor kezembe kaptam a könyvet már gyanús volt, hogy én ezt olvastam valamikor régen. A Halálfiaihoz írta kiegészítésnek, pótléknak Babits, azt pedig biztosan olvastam, ott is virítottak az aláhúzásaim a kötetben. A hatvan oldal fele táján jött az aha-élmény, hogy igen, már rémlik a dolog.

Ettől függetlenül egy cseppet sem bántam meg, hogy újra elolvastam, mert Babits ragyogóan megteremtette az általam elvárt hangulatot, remek szórakozás volt olvasnia régi időkről, ahogy a régi Szekszárdon zajlott az élet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.