Egyre másra újabb krimiszerzőket fedezek fel, hogy lassan már csak krimit olvassak (na meg Lucy Maud Montgomeryt:-). Akunyin már régen várólistás volt, nagyon kíváncsi voltam a múlt századi krimire az orosz Agatha Christie tollából, főleg A fekete zongora után, szívesen olvastam volna valami hasonlót, és ezt Akunyin regényében meg is kaptam. Az oroszoktól mindig tartok kicsit, de lassan rá kell jönnöm, hogy ez is csak előítélet, és eljön még a nap, amikor majd az orosz olvasmányokat is halmozom, Akunyin legalábbis most sűrűn lesz vendég nálam. Fandorin belopta magát a szívembe, nagyon szerethető figura, és a többi szereplő is annyira élt, annyira valóságos volt számomra, hogy el kell ismernem Akunyin valóban jól ír, bár intellektuálisnak nem nevezném különösképpen, ezzel a jelzővel próbálják eladni a sznoboknak gondolom, egyszerűen  igényesen megírt, jól felépített szórakoztató irodalommal van dolgunk az Azazel esetében, és persze ez sem kevés. Jó, mondjuk a sütis kirimikkel összehasonlítva intellektuális, de ez nem nagy művészet. Mindenesetre várom a további részeket, bár a másodiktól egy kissé elijedtem, mert állítólag nem hozza az Azazel színvonalát, no majd meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.