Azt kell mondjam, hogy számomra Fluke könyvei kötetről kötetre egyre jobbak. Bár hemzsegett az elírásoktól meg fordítási hibáktól, mégis ez a rész tetszett eddig a legjobban. Főleg a krimi részét tekintve, mert most végre éreztem azt, amit eddig hiányoltam, hogy csak a legvégén derültek ki a dolgok teljes valójukban. Jó, persze sejtettem ki a gyilkos, de ez még a jó öreg Agatha Christienél is elő szokott fordulni, számomra ez nem von le a regény élvezeti értékéből akkor, ha egy kicsit bizonytalanságban tartanak, netán félrevezetnek, mint ahogy itt is próbálkozott a szerző. A magánéleti rész tekintetében sok az ismétlés, Hannah hétköznapjainak leírásánál pl. kicsit unalmas, hogy hányszor tölti tele a macska tálját, vagy hány bögre kávét iszik, azon meg már nem is csodálkozom, hogy a két pasi között most sem tudottt döntésre jutni főhősnőnk, szerintem ez így megy majd az utolsó kötetig. Én mindenesetre Normannak drukkolok, és kis apró jelekből arra következtetek, hogy a végén az írónő is őt hozza majd ki győztesnek. Ja, és végre akadt egy süti, amit biztos kipróbálok: az utolsó ananászos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.