Fúúú, ez nagy falat volt. Talán jobban tettem volna, ha úgy olvasom, mint a Könnymutatványosokat, le-letéve, olvasva közben valami könnyedet, de most valahogy kihívásként fogtam fel, hogy igenis elolvasom majdhogynem együltő helyemben, viszonylag rövid idő alatt, hogy lássam a különbséget. Nem tudom, hogy emiatt-e, hogy talán nem hagytam magamnak időt az emésztésre, de a közepétől egyre inkább nyomasztani kezdett a könyv, hogy lassan haladok vele, nem értem, nem tudom követni az eseményeket, minduntalan elkalandoznak a gondolataim, pedig az elején úgy tűnt, hogy nekem való lesz, majdhogynem be is szippantott. Talán én is kénytelen vagyok azon véleményekhez csatlakozni, akik azt mondják lehetett volna rövidebben: mert hiába jó megoldás a több nézőpontból elmesélt történet, továbbra is tetszik Darvasi költői stílusa, az elbeszélt történelmi kor is közel áll hozzám, mégsem tudott rám olyan katartikus hatást gyakorolni, amilyet az elején vártam, a végére valahogy szétfolyt az egész, nem illeszkedtek a mozaikdarabkák.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.