Anno tetszett az első rész, szemeztem is ezzel, hogy meg kéne venni, de aztán tesó megelőzött. Pont nálunk volt, amikor olvasta, és állandóan sóhajtozott, hogy de hülye ez a csaj, ő ezt nem bírja. Így egy ideig rakosgattam ide-oda a könyvet, meg volt is más restanciám, míg aztán úgy döntöttem, talán a két ünnep között kellemes lesz egy kis limonádé. Lehet, hogy változtam az évek során, de most már engem is idegesít a csaj. Bármennyire jóindulatú meg kedves, de olyan szinten idióta tud lenni... Na persze ez a költői túlzás vagy mi... Persze bagoly mondja verébnek, én is tudok néha olyan szitukba keveredni, hogy húúú.... Úgyhogy a végén azt szűrtem le, hogy talán mégis jókor jött a könyv, és ha nem is olyan problémáim vannak, mint Beckynek, egy kicsit több meggondoltság nekem sem árt. Az viszont biztos, hogy kicsit több humort vártam, egy lehelletnyivel szenvedősebbre sikerült a könyv a kelleténél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.