Már régóta ültem rajta, mert habár tetszett, néha arra vágytam, hogy félretegyem, és valami könnyedebbhez nyúljak. Aztán jöttek a könyvtári könyvek, meg azok amik valamiért jobban érdekeltek, és szegény bizony sokat árválkodott az éjjeliszekrényemen. Apám kérdezte is, hogy hol tartok, mivel tőle kaptam kölcsön (nagy Darvasi rajongó, ez is dedikált példány), persze nem sürgetni akart, csak kíváncsi volt, hogy tetszik. Úgyhogy elhatároztam, hogy karácsonyra elolvasom, hogy vissza tudjam adni, meg nyomasztott is a dolog, hogy nem tudok megbírkózni vele. Amikor nekiduráltam magam, már ment mint a karikacsapás, mert tényleg szórakoztató olvasmány, mondtam is apunak, hogy engem Márquezre emlékeztet a stílusa, és őt szeretem nagyon. Misztikus, mágikus, szövevényes történet, és végre rendes irodalmat olvastam, ez nem volt jellemző mostanában. Azért edzetteknek ajánlom csak, mert van benne perverzió bőven, de azt hiszem jelen esetben a cél szentesíti az eszközt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.