A könyvtárban cikázva elsősorrban a borítókat néztem, színesek-e, újnak tűnnek-e, viszonylag új kiadású könyveket szerettem volna ugyanis kivenni. Ennek a kötetnek eléggé figyelemfelkeltő a borítója  a narancs szín miatt, és a címe is ismerős volt, amikor anyósnak kerestem a múltkor ajándékot a könyvesboltban, még le is vettem a polcról, úgy emlékszem. Ígéretes volt, hogy Wodehouse díjat nyert 2007-ben, úgyhogy adtam neki egy esélyt, bár nem gondoltam volna, hogy érdekel a téma. Aztán kiderült, hogy a lazacokról és a horgászatukról is érdekesen ír, és van egy plusz spirituális vetülete is a hitről, ami igazán megfogott. A különböző szövegformák váltogatása, a jól megrajzolt karakterek is szórakoztató olvamánnyá tették. Csak a végét tartottam kissé melankólikusnak, szerettem volna valami pozitívabb végkicsengést, de nem lehet minden happy end.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.