Reméljük, azért idén is többen eljutunk nyaralni, ha nem is Horvátországba, de legalább a Tisza-tóhoz (mint mi), és akkor bizony szükség lesz olyan olvasmányokra, amelyekbe úgy igazán bele tudunk merülni, hiszen nem nyaralás a nyaralás egy igazi könyvmoly számára olyan kellemes, hosszú délutánok nélkül, amikor fekszünk a fák alatt egy jó könyvvel. Most négy olyan szerzőt ajánlok ezekre az önfeledt órákra, akik nekem beváltak, könnyedek, de mégis igényesek, hangulatos, romantikus történeteikkel elbűvölik az embert.

Bár nem olyan régen egyik kedves barátnőmnek nem jött be Ruth Hogan egyik könyve, én mégis jó szívvel ajánlom az írónőt, sajnos magyarul még csak két könyve jelent meg. A harmadik könyvének nagyon várom a fordítását, de ha nem jelenik meg még az idén, akkor lehet, hogy angolul is nekivágok. Első könyve, Az elveszett tárgyak őrzője nagyon kellemes hangulatú, stílusú olvasmány volt, a könnyed, de mégis igényes, romantikus, de nem nyálas történetek kedvelőinek ajánlom. Meg azoknak, akik szeretik a szép házakban játszódó jeleneteket, ahol porcelánból isszák a teát és különleges rózsák nyílnak a kertben. Mindez egy csipetnyi misztikummal fűszerezve, szerethető szereplőkkel, humorral, igazi minőségi kikapcsolódás. A másodiknak, A piros cipellős Sally bölcsességének szerintem már a címe is elbűvölő. Ez a regény kicsit más volt, sötétebb, megrázóbb, de ugyanúgy tökéletes. A csodálatos hangulatok, leírások, a szereplők miatt az ember legszívesebben beköltözne a könyvbe. A történet egyedi, bár nekem nagy csavar nem volt benne, elég hamar sejtettem, hogy mire megy ki a játék, de ez nem vette el az élvezetet, az epilógusig nyitva maradt egy kicsit a történet, és ez izgalmat adott. Mindenesetre szakmányban tudnék olvasni ettől a nőtől, remélem ír még sokat.

Veronica Henry esetében is eléggé el vannak maradva a fordításokkal, de tőle már négy regény jelent meg magyarul, ebből én kettőt olvastam. Először az Álmaink otthona címűt, amely nagyon korrekt regény a maga nemében. A történetben nincs semmi extra vagy olyan igazán nagy újdonság, csak a megszokott játszmák, konfliktusok, de a nagyon kedves környezet, a szeretnivaló szereplők teszik igazán megkapóvá. A stílus is pont megfelelő, se nem gagyi, se nem túldíszített, kellemesen olvasmányos. Kitűnő könyv a nyaralásra, amikor az ember könnyed, de azért minőségi szórakozásra vágyik. A Könyvesbolti szerelmekkel folytattam, amely már-már cukormázas, de mégis tökéletes volt. A szerző itt is csodás hangulatokat, remek szereplőket teremtett, a sztori pedig nagyon szerethető. Több szálon fut a cselekmény, a kisváros lakóit a kedves kis könyvesbolt köti össze, úgyhogy ez is egy igazi könyvmolyoknak való olvasmány. A könyvek mellett pedig ott vannak az ételek, a házak, a kertek, a szerelmi bonyodalmak, csupa olyan dolog, amiről szívesen olvasok, Henry pedig roppant elegánsan és olvasmányosan ír róluk.

Harmadik és egyben utolsó jelöltem, Lucinda Riley, akinek szerencsére már sok könyvét lefordították magyarra, én ezek közül viszont még csak egyet olvastam, az Angyalfát. Kerestem valamit anyósomnak, amit én is szívesen olvasnék, és megakadt a szemem Lucinda Riley-n, mivel úgy gondoltam, talán hasonlít a stílusa Kate Mortonhoz, akinek a könyveit mindketten szeretjük. Riley egyszerűbben ír, mint Morton, de azért igényesen, a sztori is egy kicsit kiszámíthatóbb, de azért izgalmas, a kulisszák viszont, az angol vidéki ház, London, a múlt és a jelen váltakozása ugyanaz, és ugyanúgy szórakoztató. Anyósom még egy másik regényét, a Fény az ablak mögött címűt is megkapta tőlem, de én még nem kerítettem rá sort, szerintem nekem ez lesz az egyik nyaralós olvasmányom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.