blog_107.jpg

Fredrik Backman most már hivatalosan is bevonult azon írók közé, akikre mindig lehet számítani. A svéd fiatalember most már kiszámíthatóan kijön évente egy olyan könyvvel, amit szívesen olvasok: volt először Ove, aztán a nagymama, most meg a nagymamás történet egyik mellékszereplőjéből főszereplővé avanzsált Britt-Marie. Ebben a harmadik kötetben most egy kis falucskába kerülünk, de a képlet ugyanaz most is: hogyan tud egy ember katalizátorként működni egy közösség életében, hogyan sikerül a vesztes csatákból legalábbis döntetlenig feljönni, kis lépésekben, kis emberként változtatni, jobbá, szebbé tenni a világot. 

blog_109.jpg

Britt-Marie kissé autista, kényszeres figurája ismét nagyon eltalált, mint ahogy az is, hogy milyen fura, de szerethető társakat kap az úton, amely oda vezet, hogy végre ne csak másokért, hanem önmagáért is éljen, amellett hogy szerető és gondoskodó nőként természetesen nagyon hasznos tagja a közösségnek, szükség van rá, eljusson végre oda is, amire neki van szüksége, az önmegvalósításhoz.  Backman megint rettenetesen fontos témákat írt meg: háztartásbeli lét, öregedés, bevándorlók, gazdasági válság, szegénység, kilátástalanság. Könnyedén és érzékenyen nyúl ezekhez a témákhoz, nagy igazságérzettel, remek dramaturgiával, élvezhetőn és elgondolkodtatón. Ovéhez nem ér fel ez a kötet sem, de lehet, hogy nem is fog már semmi, hiszen az első mégis csak az első, de Backman valamit megint nagyon elkapott, amire szerintem nagy szükség van manapság. Arany szíve van ennek az embernek, hajszálpontos erkölcsi érzéke, és ezeket a számára és hűséges olvasói számára is fontos dolgokat olyan zseniálisan tudja megírni, hogy közben hol mosolygunk, hol a könnyeink jönnek ki, de az biztos, hogy minden sorát élvezzük. 

 

blog_106.jpg2016-os kiadás az Animustól, saját példány, születésnapomra kaptam a tesómtól. Még mindig az előző kötetekhez illeszkedő dizájn, ami nagyon dícséretes, a címlapképen pedig ismét mindent megtalálunk, ami fontos a történetben: a foci, a takarítás és még a patkány is ott van. A belső borító ezúttal fűzöld, és az egész kötetet ugyanaz az igényesség, tartósság jellemzi, mint az eddigieket.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr428745424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása