Csak két kötetet olvastam Axel Scheffler Pipp és Polli sorozatából, ezek alapján azonban jó szívvel ajánlom a kisgyerekeseknek Boribon után, mellett. (Bár nekem azért továbbra is Marék Veronika mackója marad a kedvencem ebben a műfajban. ) A történetek főszereplői egy nyuszi és egy egérke, de olyanok pont, mint a gyerekek. Egyszerű, ismerős problémák, megnyugtató megoldás, rövid szövegek, vidám, színes rajzok (szintén a szerző munkái), tökéletes könyvek ezek a legkisebbeknek.

Kollár Árpád verseskötete, a "Milyen madár" fura kis könyv, olykor taszító, de sokszor nagyon vonzó is. Nehezen tudom gyerekversnek elfogadni a legtöbbet, még akkor is, ha egytől egyik gyerekekről szólnak, viszont felnőttként nagyon élvezhető az egész kötet. Az illusztrációkról, amelyek Nagy Norbert munkái, és ugyanolyan szokatlanok, abszurdak, mint a versek,  de mégis sokszor szemet gyönyörködtetőek, ugyanez a véleményem.

Vincent Cuvellier Emil-sorozata is elég abszurd. Az ilyenfajta humort kedvelő óvodásoknak és szüleinknek ajánlanám ezeket a mókás, meglehetősen életszerű történeteket. Nagyon jók a kicsit groteszk rajzok is (Ronan Badel), no meg a fordítás is remek, Lackfi János munkája. Roppant viccesen mutatja be a hétköznapi szitukat ez a Cuvellier, és Emilt, aki próbálna már sokszor nagyfiúskodni, de azért még csak egy kiskölyök, ám nagy fantáziával és akarattal van megáldva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.