Rengeteg gyerekkönyvet olvasok, amelyekről viszont nem szoktam itt írni, mondván, hogy a jókról majd írok  a másik blogomon, a rosszakról meg inkább ne essék szó. Most viszont úgy gondolom, próbálom behozni a lemaradást, mert régen írtam már a másikra, az olvasott gyerekkönyvek értékelései meg azért talán tanulságosak lehetnek, főleg azoknak a kisgyerekes szülőknek, akik nem követnek a Molyon meg a facebookon. Szóval akkor jöjjenek a jó és rosszabb gyerekkönyvek (elrettentésképpen) kis adagokban, pár mondatban.

2015-ben Davide Cali Az ellenség című könyvével indítottam, amely nagyon hasznos, fontos kötet, egyszerű szavakkal és rajzokkal segít elmagyarázni a gyerekeknek, milyen értelmetlen a háború meg az ellenségeskedés. Ez azt hiszem jelen pillanatban is nagyon aktuális, lassan már arra is hajlok, hogy kötelezővé tenném. A Serge Bloch zseniálisan egyszerű és kifejező képeivel illusztrált könyvet nagyobb óvodásoknak, kisiskolásoknak ajánlom. A kötet az Amnesty International támogatásával jelent meg, és a szervezet emberi jogi oktatási programjában tanórákat is tartanak különböző iskolákban a könyv felhasználásával.

Következett Pungor András, Kárókaresz és Angyalandi című meseregénye, amely az elején nagyon tetszett, aztán egy kicsit túl bizarr meg összevissza lett, de a végére kitisztult megint a kép, úgyhogy összességében nem egy rossz darab, ha nem is élvonalbeli. A rajzok is jók, de nem az eldobom az agyam tőlük szint, Takács Mari tud jobbat is, viszont nagyon ötletes az egész könyv kialakítása, a fejezetcímek, az oldalszámok, és a kártyaalakú könyvjelző. Óvodásoknak ajánlható, de elég lesz a könyvtárból is. 

Inkább új könyveket olvasok ebben a szegmensben is, de azért itt is sorra kerül egy-egy klasszikus, általában ajánlásra. Kiss Anna A téli utak ördöge című kötetét például Lovranits Júlia, a Lea és a viharbanyák szerzője ajánlotta. Nagyon szép nyelvezetű történet, de nem gyerekeknek való szerintem. Még egy felnőttnek is nehéz kibogozni a történetet, annyira töredékes, ugráló a szöveg. Nagyon hangulatos, érdekes, de én az ennél direktebb meséket kedvelem. A kort sem tudtam igazán eldönteni, hogy mikor is játszódik, mert az eleje és az illusztrációk alapján középkori, de aztán van egy pár olyan dolog, ami nem illik a képbe. Nekem a képek sem tetszettek annyira. Mindenesetre nagyon egyedi könyv, és el fogom olvasni a folytatását is, amely a nagyon vonzó Tündér a ruháskosárban címet viseli..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.