Etoni diákok csoportképe. Egy hasonló képnek és egy elit fiúiskolának a könyvben is nagy szerepe van.

Parsons tavaly tért vissza sok éves kihagyás után az életembe, akkor ezt írtam róla, meg ezt. Mivel második próbálkozásra azért meggyőzött arról, hogy tud ő, ha akar, biztos voltam benne, hogy a krimijét is el fogom olvasni. Pláne azok után, hogy Rowling micsoda kitűnőséget alkotott ebben a műfajban. Nem tudom egyébként, miért tört rá az angolokra a krimi-írhatnék, most már tényleg csak azt várom, Hornby mikor áll elő valami ilyesmivel. Parsons szintén sorozatot indított, csakúgy mint kolléganője, és ha nem is voltam annyira elragadtatva tőle, határozottan jól sikerült ez is. A főhős, lányával, kutyájával, loft-lakásával és egyéb életkörülményeivel együtt nagyon szimpatikus, ez mondjuk alap szerintem ahhoz, hogy az ember a további részeket is szívesen vegye majd kézbe. A krimi része teljesen korrekt volt, egy-két logikátlanságtól és valószínűtlenségtől eltekintve szépen haladt a végkifejlet felé, fordulatosan fenntartotta az érdeklődést, és közben ügyesen elvarrt minden szálat, az egy cím kivételével, mert feltűnik ugyan a gyiloktáska, mint olyan, többször is a történetben, de hogy mi az igazi jelentősége - azon kívül, hogy figyelemfelkeltő szó - arra nem jöttem rá. A prológus mondjuk nekem kicsit durva volt, meg az egész történet hangulata inkább skandináv krimis, amit ugye nem olvasok, mert a férjem szerint nem nekem való. Most is mondta, hogy vigyázzak, mert az eleje nem fog tetszeni, de ha azon túl vagyok, már nem lesz bántódásom. Nem is lett, egy-két véres jelenettől eltekintve határozottan kellemes volt, olykor egyenesen kedélyes az egész, de mint mondtam végig ott lappangott a mocsok, amit mondjuk A.C., vagy akár Rowling is sokkal finomabban tud csomagolni. Így, ha kíváncsi is vagyok a folytatásokra, mindenképpen a férjem lesz az előzsűri, mert nem akarok magamnak rossz álmokat. A második rész egyébként már van angolul, és érdekesnek hangzik.

2014-es kiadás az Európától, a városi könyvtárból kölcsönözve. Valahogy nem sikerült rendesen összerakni ezt a kötetet, mert mindenki panaszkodik, hogy esnek kifelé a lapjai. Ezen mondjuk nagyon begurultam volna, ha saját lett volna, és súlyos ezreseket áldoztam volna rá. Kár érte, mert egyébként egy nagyon szép ízléses címlapképe van, sokkal jobb, mint a külföldi Harry Hole-utánzatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.