Ez lesz az utolsó bejegyzés ezzel a címmel, de biztosan nem az utolsó olvasásom ebben a témában, mert valahogy újra és újra megtalálnak a lányos könyvek. Nem akartam persze a végletekig nyújtani az olvasásokat ebben a témakörben, de Erin McCahan könyvét mindenképpen szerettem volna a Geek Girl után elolvasni, hiszen mindkét kötet főszereplője egy átlagon felüli intelligenciával rendelkező leányzó. Ez mondjuk Holly Smale-nél kicsit elsikkadt a történetben, és inkább a modellkarrierre és az iskolai adok-kapokra hegyeződött ki a sztori, a Szerelem és más fura szavak viszont hű a címéhez, és tényleg tele van mindenféle idegen szavakkal, köztük olyanokkal, amelyeknek hirtelen még én sem tudtam a jelentését, pedig eléggé büszke vagyok ez irányú műveltségemre. Ettől intellektuálisabb, mint a másik könyv, de egy átlag tizenévesnek nehezebben is olvasható. Persze emellett van szalagavató bál, meg mindenféle tinilányos regényekre jellemző klisék is, de azáltal, hogy mélyebben bemutatja Josie szellemi, lelki életét, bátrabb, eredetibb, mint a műfaj átlaga. Először azt gondoltam, hogy ez egy csillagos ötös kedvenc lesz, valahogy annyira úgy alakultak az események, ahogy én szeretem, stílusában pedig megközelítette az igazán nagy, felnőtteknek író kortársakat, ami nagy szó manapság. Persze az, hogy ennyire tetszett, magyarázható azzal is, hogy ismét a komfortos kedvenc közegemben voltam, jómódú, kulturált amerikaiak között, olyan volt, mint egy jól megcsinált film, szép házakkal, ruhákkal, ételekkel. Mondjuk az ilyen dolgokból lehetett volna egy kicsit több is, valaki jobban csinálja ezt a hangulatteremtést, de így is határozottan jó volt elmerülni ebben a környezetben. Aztán a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy szerettem volna, persze a fő csapásirányban meg igen, és ez tetszett is, de mégsem mondhatom rá, hogy olyan, mintha én írtam volna, ahogy először gondoltam. Mindenesetre jó szívvel ajánlom, de azért arra kíváncsi leszek, mit szól hozzá majd az én tizenkétévesem.

2014-es kiadás a Kolibritől, saját példány. A borítója az a jófajta puha gúnya, amiről már írtam. A színei nekem nagyon tetszenek, az egész koncepció kellemes, de mégis figyelemfelkeltő, nagyon ízléses. És sokkal szebb, mint az eredeti, amely fentebb látható a szerző kezében. Ő meg jobban tetszett nekem barna hajjal, amilyen a könyv hátuljában látható képen. Ott a mosolya is természetesebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.