Bár manapság nem tartozik a kedvenc kiadóim közé az Ulpius, azért könnyed krimikben még mindig elég jók, nekem kisebb-nagyobb fenntartásokkal tetszettek M.C. Beaton könyvei, az Agatha Raisin meg a Hamish Machbeth sorozat, ezért amikor megláttam a könyvtárban, gondoltam, próbát teszek Carola Dunn hősnőjével, Daisy-vel is. Az amatőr nyomozónő figurája jól sikerült, szimpatikus fiatal lány, és ennek az első kötetnek tetszett a miliője is, a vidéki kastély, a húszas évek, a tél hangulata. A közepe tájától egy kissé unalmassá vált a sok kihallgatással, és olykor döcögős volt a szöveg, de összességében mindig tudott valami jönni, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Hamisítatlan  angol arisztokrácia és szolgák hada, a párbeszédeknek volt olykor egy kis wodehouse-i színezete, eszembe jutott a Downton Abbey is, a grófot például végig Robertnek láttam a lelki szemeim előtt, na és persze volt egy kis Agatha Christie-s hangulata az egésznek.  A megoldás nem volt rettenetesen furmányos, de azért kellőképpen meglepő, és ha nem is fogok rögtön a folytatások után nyúlni, elképzelhető, hogy ha valami pihentető, de mégsem gagyi olvasmányra vágyom, adok még egy esélyt ennek a sorozatnak. Csak a szerelmi szál idegesít már jó előre, mert ez az, amit nagyon utálok az ilyen sorozatokban, hogy még a tizedik könyv után is csak a "se veled, se nélküled" megy, lásd például a sütis krimiket. 

2014-es kiadás az Ulpiustól, a városi könyvtárból kölcsönözve. A kiadás igényes, a kiadó többi krimisorozatát követi tipográfiában, méretben, a címlapkép is illik a szöveghez, csak azzal vagyok gondban, hogy ki is szerepel a címlapon, mert ez egy fekete bubifirzurás leányzó, Daisy pedig hosszú hajú, egy helyen említi is a szerző, hogy kontyban van a haja, és ha jól emlékszem, de erre most nem mernék megesküdni barna, vagy vöröses a hajszíne. Persze lehet más szereplő is, de kicsit azért mégis fura ilyen szempontból a választás. Mondjuk erről nem annyira az Ulpius tehet, mert az angol borítót vették át, de nekem a fentebb látható amerikai borító jobban tetszik, színvilágban is, meg a cím, a szerző neve, a sorozat is sokkal jobban jelenik meg, arányosabban, szebb betűkkel, a magyar kiadáson az a pink sáv a szerző nevével nem túl esztétikus szerintem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.