Több olyan könyvet is olvastam az elmúlt időszakban, amely a sorból ilyen vagy olyan okok miatt kilógó kamaszokról, és érdekes módon mindhárom esetben fiúkról szólt. És persze arról, hogy hogyan küzdenek meg ők ezzel a problémával, az ellenséges világgal, a kirekesztéssel. Nagyon fontos téma ez, ezért nem bánom, ha újra és újra olvashatok erről, és ennél még fontosabb, hogy új megjelenésű, friss, modern írásokról van szó, amelyek remélem, annak a korosztálynak is sokat adnak, amelyhez szólnak.

Az első a sorban R. J. Palacio Csodácska című kötete volt, és ez volt egyben a legjobb is. Szívhez szóló, megható, nagyon jó kis könyv, még kötelező olvasmánynak is el tudnám képzelni. A főhős egy nagyon helyes kis srác, és az egész történet jól felépített, igényesen megírt. 

A második ilyen témájú könyv, ami elém került a Trevor volt, James Lecesne-től, szintén egy nagyon megragadó személyiségű fiatalemberről, sok humorral, ugyanakkor nagyon okosan megírt könyvecske. Rövidebb, mint az előző, talán ezért kicsit kidolgozatlanabbnak tűnik, de csak egy hajszállal marad el az első helyezettől, így a dobogó második foka jut neki.

Időrendben és tetszési indexben is a harmadik Erin Jade Lange könyve, a Zsír. Itt már voltak néha fenntartásaim a főhőssel illetve a történetvezetéssel kapcsolatban, de még így is egy izgalmas kötet volt, ezt is jó szívvel ajánlom mindenkinek, és a túlsúlyos fiú története talán még az év eleji fogyókúrában is segítségünkre lehet.

2014-es kiadás a Könyvmolyképzőtől, a gyerekkönyvtárból kölcsönözve. Határozottan ízléstelen, gagyi címlapkép szerintem, ha nem dicsérik többen, valószínűleg pont ezért kézbe se veszem. Viszont kemény borítós, ami nálam mindig előny.

2014-es kiadás a Pagony Tilos az Á Könyvek sorozatából, a városi könyvtárból kölcsönözve. Ez viszont határozottan esztétikus és ötletes címlap, a könyvet magát is jó volt kézbe venni, fényes, kemény borító, jó minőségű vastag lapok, szép tipográfia, minden klappolt. Külcsínben ez a kötet volt a legerősebb.

2013-as kiadás a Cicerótól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Nem rossz a borító, de a Pagony Időfutár sorozatával összehasonlítva, főleg annak fényében, hogy egy másik kiadóról van szó, a betűtípus, a színvilág kicsit koppintásnak tűnik, ugyanakkor azért valamennyire kifejezi a könyv hangulatát és nem ízléstelen, tehát még mindig szebb, mint a Csodácska címlapja. Viszont puha borítós, és a tipográfiája is szörnyű, elírások is vannak benne bőven.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.