Segal Viktor első két könyve nem nyűgözött le, hogy miért, lásd itt. Ez a harmadik viszont már a címével is levett a lábamról, és ha beszerezni nem is terveztem, örömmel hoztam haza a könyvtárból. (Nem akarom egyébként elkiabálni, de mintha egyre több szakácskönyvet szerezne be a könyvtár az utóbbi időben.) Nem is kellett csalódnom, a könyv pont azt hozta, amit a cím és a könyv sarkában megjelenő "egyszerűen, szabadon" szlogen sugallt. Itt nincs az a sok lacafaca, mint az előző könyvekben, vannak persze most is érdekes hozzávalók, de nem extrém mennyiségben, és a lényeg tényleg inkább a fantázián, a szokatlan ötleteken, párosításokon van. Na, ezt már szeretem, én is hasonlóképpen gondolkodom a főzésről: a lényeg nálam is a gyorsaság, egyszerűség, de szeretem, ha van a receptben valami finesz, valami meglepő. Ami még nagyon tetszett a könyvben: a képi világa, a hangulatisága, és az átvezető szövegekből sugárzó életöröm. Mert legyen az ember akár az Adrián, a Balaton partján vagy csak a saját teraszán, kertjében, ha jó barátok és finom ételek italok társaságában vagyunk, az maga a földi paradicsom. Úgyhogy nem csak a főzéshez kaphat az ember jó tanácsokat ebből a könyvből, hanem egyfajta életmód-tanácsadónak is felfogható, úgyhogy emelem kalapom Segal Viktor és stábja előtt, szép munka volt!

2013-as Libri kiadás, a városi könyvtárból kölcsönöztem. Szép kiadvány, gyönyörű képekkel, jó szerkesztéssel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.