Akkor nem tértem ki rá, de tavalyi legkedvesebb könyvem, a Hová tűntél, Bernadette? egy része is az Antarktiszon játszódott, csakúgy, mint a síelés egy részében olvasott új Mazetti könyv. Bár nem lesz az álomúticélom, de ismételten kedvvel olvastam a helyről, nagyon érdekes lehet egy ilyen hajótúra. Szóval Mazetti jól indult, mert nagyon jó keretet talált ahhoz a kissé fura szerelmi történethez, amely már a védjegye. Itt is nagyon tetszett a több szemszögből bemutatott történet, mint Semple könyvében, a figurák meg halálosak voltak, mintha egy Agatha Christie regényből léptek volna ki, ugyanazok a jó kis karakterek, igazából gyilkosság is történhetett volna, minden feltétel adott volt. Szóval adva volt a hendikeppes társaság, két nem tökéletes ember, nem tökéletes egymásra találása és az Antarktisz természeti szépségei, a pingvinek és egyéb állatok, ebből csak jó sülhet ki, nem? És jó is volt. Nem mondom, hogy igazán frenetikus hatással volt rám, Mazettinek ez valahogy nem sikerült eddig, de egy 80-85 %-os teljesítménynek is örülni kell manapság. Kikapcsolódásnak tökéletes, mert vicces, ugyanakkor kicsit olyan édes-bús, ügyesen elkerüli a tingli-tangli-nyáltenger kategóriát.

2013-as Park kiadás, kedves ismerőstől kölcsönözve. A borító olyan Mazettis, illik ez a bohókás stílus az ő könnyed, bolondos könyveihez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.