Érdekes, hogy pont a német megszállás évfordulóján fejeztem be Weil könyvét a megszállt Prága mindennapjairól, főleg, hogy olyan ritka a repertoáromban az ilyen olvasmány, mint a fehér holló. Nem nagyon olvasok ilyesmit, mert szemben a disztópiával, tudom, hogy ez megtörtént, és ebbe belegondolni szinte elviselhetetlen lelki terhet ró rám. Ezt a könyvet talán azért mertem elkezdeni, mert olyan kis kedélyesnek tűnt a felvezetés ezzel a Mendelssohn szobor körüli hercehurcával. Persze aztán igen hamar kiderül, hogy erről a témáról sehogy sem lehet viccesen írni, a hétköznapi történések felszíne alatt ott lapulnak a borzalmak, az emberi gonoszság legmélyebb bugyrai. Ahogy nyomon követjük a kezdőjelenetben szerepet játszók sorsát, egyre megrázóbb jelenetek következnek. De ha meg is borzongtam sokszor, összeszorult s torkom, mégsem tudtam úgy igazán átélni az eseményeket, inkább olyan volt, mintha történelemkönyvet olvastam volna. Annak mondjuk nem volt rossz, sok érdekes dolgot tudtam meg, de ez persze lehet, hogy csak hiányos műveltségemnek tulajdonítható. Sajnos Weil nem tudja azt hozni stílusban, amit én az igazi szépirodalomtól elvárok, de azért nem bánom, hogy sok idő után megint olvastam erről a szörnyűségről, mert úgy látszik ez a téma újra és újra aktuális sajnos...

2013-as Park kiadás, könyvtári kölcsönzés. Ez a borító olyan semmilyen, nem passzol a könyvhöz se, valami komorabb kellene, hogy senkinek ne legyenek illúziói.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.