Fura nő ez a Barbery, valahogy csak nem sikerül neki teljesen eltalálni az ízlésemet (persze, nem is célja ez neki, de azért mégis). Ez a regény már az elejétől fogva sokkal könnyebben volt olvasható, mint A sündisznó eleganciája, de azért itt is meg kellett néha állnom, és visszaolvasnom, mert olyan cikornyás körmondatokkal és szóvirágokkal van tele a könyv, hogy az nekem már modoros és okoskodó, és semmiképpen sem élvezetes. Persze gyönyörűek azért az ételleírások vagy egy-egy hangulat felvillantása, de sajnos mellé a történet nagyon soványka. Jó az alapszituáció, a szereplők viszonyai, de ebből az alapanyagból mondjuk Szabó Magda (hogy csak egy nevet említsek) egy zsigerekig hatolóan megrázó könyvet tudott volna írni, Barbery meg csak kapargatja a felszínt, bedob egy-két gumicsontot, aztán nem lesz az egészből semmi. Szóval a másik regénye a maga tökéletlenségében is sokkal jobban tetszett, de ez meg legalább jó rövid volt, hamar túl lehetett lenni rajta, és kezdeni egy másikba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.