Ez Hannah Swensen eseteinek immár kilencedik magyarul megjelent része, és hány van még... Ezzel a sorozattal is úgy vagyok, mint a Szent Johanna Gimivel, morgok rajta egy sort mindig, de azért mégis azon veszem észre magam, hogy már megint befejeztem egy kötetet, és kedvvel nyúlok a következőhöz. Fluke sokszor meglehetősen körülményesen, okoskodóan ír, magyarázgat, ismételget feleslegesen, erőltetetten humorizál. Agatha Raisint ezért is szeretem jobban, mert ott a gördülékeny stílus, a jópofa poénok, na és persze a környezet, a vidéki Anglia sokkal élvezhetőbbé teszik a könyvet, még ha a krimi szál ott sem túl erős. Visszatérve Fluke-re, ez a kötet mindezek ellenére határozottan jól sikerült, valószínű a sok mellékszál tette izgalmassá, mindig történt valami, volt min agyalni, még hangulatos is volt a maga módján. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.