Bármennyire is taszító, hogy könyvtárunkban a szórakoztató irodalom szegregáltan, ömlesztve kerül ki a polcra, legutóbb mégis végigpásztáztam a köteteket, hátha találok valami nekem valót. Így akadt meg a szemem Marian Keyes könyvén, amelyhez a múltkori pozitív élmény hatására nagy kedvet éreztem. Különböző körülmények hatására olyan lelkiállapotban is voltam, hogy valami könnyedre vágytam, és Keyes most is teljesítette ezen elvárásomat. Tudom bűnös dolog, de engem mindig elszórakoztat, amikor a mutatós ámde nem túl okos és fura szokásokkal bíró amerikaikon köszörüli valaki a nyelvét, Keyes ebben a kötetben ezt teszi, olyan bájjal és eleganciával figurázza ki a hollywoodi majdnem híresek társaságát, ahogy csak ő tud ironizálni. A bohókás Walsh család (akik - csak közben jöttem rá - már a Görögdinnye című Keyes eposzban is szerepeltek) már csak hab a tortán. Aztán van itt még egy csipetnyi mélabú meg egy kiskanálnyi romantika, és kész a tökéletes kikapcsolódást jelentő, könnyen olvasható nyári limonádé, amúgy Keyes módra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.