Szinte pontosan kilenc évvel ezelőtt olvastam az első könyvet Keyes-től (azért emlékszem ennyire jól, mert a kórházban történt a lányom születése után), és Lucy  Sullivan történetével olyannyira a rajongójává tett, hogy aztán sorra olvastam tőle mindent. Aztán valahogy lelohadt a lelkesedésem, az Angyalokat már meg sem vettem, mígnem valahogy belebotlottam ebbe a könyvbe (Ulpiusos leárazás volt az Alexandrában, és csak úgy reflexből végigfutottam a kínálaton), és meg kellett állapítanom, hogy Keyes még mindig el tud szórakoztatni, számomra egyértelműen ő a legjobb a műfajban.

A történet egyszerre vicces és megindító, érdekes az alapötlet (kb. a felénél jöttem rá, miről is van szó), jók a jellemrajzok, és a féltéglányi terjedelem ellenére végig lekötött. Egy rész volt, amit túl részletesnek, naturalistának találtam, és persze értem én, hogy kellett ez a történetbe, mert egyik sarkalatos pontját adja, de pont az ilyesmit nem szeretem egy könnyed női regényben, nem való az oda.

Mindenesetre továbbra is csak azt tudom mondani, hogy olvassatok, lányok, Fejős Éva helyett ilyesmiket, látni fogjátok miben áll a különbség!

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr423282825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása