Régóta nézegetem már Potok könyveit a könyvtárban, jól szembeötlő helyen sorakoznak, egyik a másik után, és olyan érzésem van, hogy soha nem kölcsönzi ki őket senki. Na, én most hazahoztam az Asher Levet, azért ezt, mert olyan jókat hallottam róla mostanában. 

Ettől a könyvtől ne várjon senki pörgést, ez egy lassú regény, és bár nem volt unalmas, azért annyira nem is kötött le, egészen a végéig, ami a beharangozáshoz hűen valóban a regény fő erőssége. Amikor már feltartóztathatatlanul közeledett a katasztrófa, a kötet egycsapásra letehetetlenné vált, szinte szétvetett a feszültség, annyira izgultam. A főszereplőt nagyon megszerettem, és kíváncsi vagyok a további sorsára is, úgyhogy jöhet majd a folytatás is, meg Potok többi könyve is majd szépen sorjában. Mert bár Potok nem az a szerző, aki egycsapásra a rajongójává tesz, de határozottan vállalható, ahogy és amit ír.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.