Kislánykoromban nem voltam egy nagy Kertész Erzsébet rajongó, az ő életrajzi könyvei helyett én inkább a fiktív történeteket olvastam szívesen, mégis amikor feltűnt a látókörömben az önéletrajza, hirtelen felindulásból megvásároltam. A vásárlást azonban nem követte olvasás, úgyhogy  a könyv bekerült az ez évi várólista-csökkentés keretébe.

Érdekes volt így a Kőrösi után olvasni, mert a kor, amelyről Kertész Erzsébet a legrészletesebben ír, a második világháború időszaka, Kőrösi könyvében is nagy szerepet kap. Kertész hitelesen, megérintően ír a borzalmas eseményekről, emellett azonban elsikkadnak a háború előtti kislánykor eseményei és a háború utáni évek is csak pár oldalt kapnak, pedig Kertész Erzsébet szinte a fél életét ebben a korszakban élte le, és jelentős művei is ekkor születtek. A művek keletkezéséről sem sokat tudunk meg, ez is növelte hiányérzetemet, így bár egy jól megírt, érdekes könyvet olvashattam, de semmiképpen sem számítom a felejthetetlen élmények közé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.