Polcz Alaine-től már olvastam régebben az Asszony a frontont, ami vékony ám annál megrázóbb könyvecske, és bár egy cseppet sem bántam meg, hogy elolvastam, azért nem igazán az én stílusom az ilyen, mint tudjuk, ezért azóta távol tartottam magam a szerzőtől. De aztán megint csak jött a moly, és annyian dicsérték, hogy ilyen bölcs, meg olyan szimpatikus ez a P.A., no meg ott volt az Éjjeli lámpa esemény is (én meg ugye lassan esemény-függő leszek), hogy gondoltam teszek még egy próbát. Azért megérdeklődtem előtte a szakértőktől, hogy lenne-e olyan mű a választékban, ami nem viseli meg nagyon viráglelkemet, kaptam is jó pár tippet, amelyek közül (a könyvtárban majdnem mind bent volt) a Leányregényt választottam, bájos címe miatt. :-)

Na, megviselni nem viselt meg, az biztos, ez javára legyen mondva. Viszont nem is adott semmit. Szégyen, nem szégyen, inkább untatott a sztori, egy számomra szinte teljesen érdektelen tengerparti nyaralás története. A figurák nem voltak szimpatikusak, nem nagyon izgatott a sorsuk, és a megvalósítás sem tetszett, hiába nem író P. A., azért ha ír valaki, egy bizonyos stílust elvárok. Illetve vagy egyik vagy másik: ha nincs gyönyörködtető írásművészet, akkor legalább legyenek magvas gondolatok, de én sajnos egyiket sem találtam meg P. A. ezen könyvében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.