És már itt is van az újabb Maigret, ami igaziból az első volt az Agave sorozatában, és számomra az első igazi regény Simenon tollából, hiszen a Maigret gyanút fog című kötetben rövidebb történeteket olvashattam.

Így a második találkozásra már megszoktam Simenon stílusát (vagy csak a fordító volt ügyesebb), már nem zavart a szakadozottság, a gyors váltások, elhallgatások, sőt úgy gondolom, Simenon határozottan szépirodalmai eszközökkel  dolgozik, és talán ettől tűnt elsőre furcsának a szöveg, hiszen egy krimitől nem feltétlenül ezt várja az ember. Én mindenesetre azt szeretem legjobban, ha egy szórakoztató irodalmi témát is nyelvileg igényesen, egyedien ír meg a szerző, és ennek a kívánalomnak Simenon maradéktalanul meg tud felelni. 

Nagyon örülök, hogy az Agave új sorozatának segítségével felfedezhettem magamnak Maigret-t, és újabb kedvencet avathattam a krimiirodalom területén. Maigret alakja már az első pillanatban szimpatikus volt, Simenontól pedig ebben a kötetben is azt kaptam, amit vártam: kítűnő hangulatfestést, ragyogó jellemrajzokat és izgalmas nyomozást. A tengerparti hangulat és a szemet gyönyörködtető borító meg kellemes bónusz volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.