Ezt a regényt is a molyos pöttyös könyv olvasás keretében olvastam, és az ihletet is onnan vettem, fel-feltűnt a könyv, írták páran, hogy meghatározó gyerekkori élményük volt, így én is kivettem a könyvtárból. Sajnos hasonlóan jártam vele, mint G. Szabó Judittal.

Mi nem tetszett a Pipitérben? Az eleje meglehetősen vontatottan indult, főleg egy kincskeresős történethez képest. Később aztán lassacskán beindult, a vége pedig kifejezetten izgalmas volt, erre a feszültségteremtő erőre, feszességre lett volna szükség előbb is, akkor ebből a nagyon hálás témából fergeteges könyvet lehetett volna írni. Ami még nem jött be: az erőltetett didaktikusság, nagyon meg akarta magyarázni a szerző, hogy miért jó az úttörősdi, a szocialista kultúra, és mennyire élősködőek voltak a grófék, mennyire megérdemli a dolgozó nép, ha megtalálják a kincsüket. Ez erősen propaganda ízű volt a számomra, csakúgy mint a paraszti lét bemutatása, az meg különösen kiverte a biztosítékot nálam, amikor a kislány suksükölt, gondolom a népies beszédet akarta Fekete Gyula imígyen bemutatni.

Lassan úgy látszik, le kell vonnom a következtetést, hogy ezeket a regényeket talán tényleg csitriként kell olvasni, bár az is igaz, hogy a szintén felnőttként olvasott Mi szemüvegesek viszont tetszett (persze Fehér Klára azért mégis etalon), úgyhogy nem adom azért még fel, újra és újra megpróbálkozom egy-egy kimaradt pöttyössel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.