Tobzódik a moly az olvasásos eseményekben, én meg nem tudom tűrtőztetni magamat, és mindig benevezek valamire. Rejtőt már csak azért sem hagyhattam ki, mert kamaszkorom meghatározó szerzője volt, faltam a regényeit a régi nyarakon. Most próbáltam valami olyasmit keresni, amit biztos nem olvastam még, és ez a 2003-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban fellelt eddig még kiadatlan pikareszk, felkeltette az érdeklődésemet. A fülszöveg azonban nagyon csalóka, én egy vidám, igazi Rejtős útirajzot vártam, ehhez képest egy meglehetősen komor, vontatott memoárt kaptam tele nyomorúsággal. Ami igazán érdekelt volna, a légiós évek, arról egy szó sem esik, de sűrűn teleírt oldalakon keresztül ragozza a többit. Egy kis húzást megért volna a dolog szerintem, és lehet, hogy Rejtő maga is így vélekedett volna, ha még életében jelenik meg a kötet. Mindenesetre, aki még nem olvasott Rejtőt semmiképpen se ezzel kezdje, mert belehal az unalomba, és az életben nem vesz kezébe több könyvet a szerzőtől, ami nagy kár lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.