Halálka története akkor talált meg, amikor éppen nagyon nem voltam jó viszonyban az elmúlással. Unokahúgom kapta karácsonyra a sorozat első részét, és nem sokkal Hinfata halála után került a kezembe. Elsőre akkori lelkiállapotomban túl morbidnak találtam, hogy valaki ilyen gyerekkönyvet írjon, és én meg elolvassam. Persze aztán, mint oly sokszor, kiderült, hogy alaptalan volt a viszolygásom, mert ez a sorozat kifejezetten kedves, okos és szórakoztató. A hangulatát, a szereplőket egyértelműen az Addams Familyhez tudnám hasonlítani, aminek mindig is nagy rajongója voltam, és most, hogy nemrég láttam a rajzfilmváltozatot, még inkább szívembe zártam ezt a furcsa családot. Halálka ugyanolyan kastélyszerű gótikus házban lakik, mint Addamsék, és bár itt nincs nagy család, csak egy nagynéni, azért a képek alapján nagyon hasonlóak a körülményei és az életvitele. A rajzok egyébként ízlésesek, tele vannak vicces részletekkel, úgyhogy a böngészni vágyó kisgyerekek szívesen veszik majd újra és újra kezükbe a köteteket. A sztorik pedig szívmelengetőek, tanulságosak, ugyanakkor izgalmasak és rejtélyesek, de persze csak szőrmentén, hogy a kicsiknek is nyugodtan felolvashassuk őket. A sorozatnak eddig két kötete jelent meg, a képen a második látható, amelyben feltűnik egy újabb rokon, egy látogatóba érkező unokaöcs. Barbara Cantini eddig illusztrátorként tevékenykedett, ő rajzolta pl. az Ivy Pockett sorozat illusztrációit is, a Halálka az első olyan könyv, amelynek egyben írója is. 5-6 éves kortól ajánlom a sorozat köteteit, unokahúgomból kiindulva szeretni fogják a nagyobb ovisok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.