Emily Lockharttól eddig még minden tetszett, amit olvastam, nem is tudom van-e még ilyen egyöntetűen ötcsillagos szerző az életemben. 2018 áprilisában kerültem először kapcsolatba vele, bár hallani hallottam már róla előtte is. Akkor véletlenszerűen jött szembe Frankie Landau-Banks története a könyvtárban, és mondhatom rögtön elbűvölt. A többi könyvét úgy gondoltam nyárra halasztom, július elején gyors egymásutánban elolvastam a Szemfényvesztést és a Pasilistát, a nyaralásra pedig jött velem Horvátországba a Hazudósok. Csodálatos, izgalmas, érzelmes és sokszor humoros történetek voltak, pont amilyeneket szeretek, de sajnos pár hónap alatt ott tartottam, hogy nincs több magyarul megjelent könyve a szerzőnőnek. A Pasilista ráadásul egy sorozat első része, és nagyon kíváncsivá tett, hogyan folytatódik a főhős, Ruby Oliver története, úgyhogy legyőzve az averziómat, ami az angolul olvasással szemben áll fenn, gyorsan meg is rendeltem a második részt.

Ott is várt rám hűségesen az éjjeliszekrényen bő egy évet, mert valahogy hozzákezdeni mégsem volt igazán kedvem (az averzióm nem tűnt hát el varázsütésre, ahogy reméltem). Végül csak összeszedtem magam a tavalyi év végén, és a csúfos várólista-csökkentési bukásomon kicsit szépítve, belefogtam a szállodában. Lockhart  pedig már az első oldalon eltüntette a kétségeimet, még ha nem is értettem minden szót, és nem volt annyira otthonos olvasni, mint egy magyar vagy akár gy német szöveget, a stílus és a sztori vitt magával.

Ruby Oliver Seattle-ben él a szüleivel egy lakóhajón (milyen menő már!), és egy elit gimnáziumba jár. Megvan a jó kis baráti köre, szereti a filmeket és a könyveket, éli a tizenöt évesek gondtalan világát, mígnem egy nap feje tetejére áll körülötte minden. Itt indul az első rész, és a másodikban ez csak fokozódik. Kicsit más már a világ azóta, hogy Lockhart megírta ezt a nagyszerű sorozatot (2005-ben jelent meg az első rész), de valahogy mégis az az érzésem, hogy olyan jól összeszedte a különböző szituációkat, problémákat barátokkal, szerelmekkel, fiúkkal, lányokkal, hogy ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. A kamaszkori kapcsolatok hajszálpontos leírása, néha torokszorító, de néha meg nagyon vicces, szinte letehetetlen. Az a fajta ifjúsági regény, ami szerintem az idősebb korosztálynak is élvezhető, egy csomó popkulturális, pszichológiai, életvezetési utalással, humorral, kedvelhető és utálható szereplőkkel egyaránt. Azért az látszott, hogy lassabban olvastam, mint egy hasonló hosszúságú könyvet az anyanyelvemen, de határozottan szórakoztató volt, és ez nagy örömmel töltött el. Köszönöm, Emily Lockhart és Ruby Oliver, hogy meghoztátok a kedvem az angolul olvasáshoz, azonnal meg is rendeltem a sorozat még hiányzó két kötetét, aztán meg lehet, hogy jöhet a szerzőnő többi, még magyarul meg nem jelent könyve. Ráadásul hamarosan jön a legújabb!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.