Tizenöt könyvet raktam fel az őszi polcomra, és ebből nyolcat olvastam el, a kilencediket meg félig. Kettő nem tetszett: a Csend és Szerencsés flótás, mindkettőtől sokkal többet vártam, aztán meg jobbára csak untam őket. De a többi mind kiemelkedő élmény volt, úgyhogy azt gondolom, jól telt az ősz. Ráadásul volt olyan, ami random esett be pluszba, és nagyon kellemes meglepetést jelentett: Ruth Hogan második könyve és Cecilia Ahern novellái. Olvastam egy csomó zsűrizendő gyerekkönyvet is, de egyik se volt valami nagy durranás, talán csak ez az egy tetszett igazán. Egy-két non-fiction is belefért az őszbe, a legjobb ez volt közülük. Várólista-csökkentéssel egyáltalán nem haladtam, de nem is nagyon érdekelnek, egyet tervezek még belőlük mindenképpen elolvasni a közeljövőben, ezt fel is tettem a téli polcra. 

Most visszafogott voltam a tervezéssel, a téli polcon csak kilenc könyv szerepel. Ezek mindegyike vagy már a birtokomban van, vagy hamarosan érkezik a háztartásba, egyedül az Agatha Raisint fogom könyvtárból kivenni. Amennyiben ezekkel még a február vége előtt sikerül végezni, akkor nekiállok a 2020-as várólista-csökkentésnek. Eddig mindig kemény voltam, és csak tizenkét könyvvel indultam, de mivel most már sokadig éve bukom el ezt a projektet egy-egy rosszul megválasztott könyv miatt, most bővített listát csináltam, hátha így ügyesebb, motiváltabb leszek. És hátha sikerül elolvasni mind a huszonnégyet, az lenne csak az igazán nagy siker, titokban vágyom is rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.