Volt egy-két szűk esztendő a várólista-csökkentéseim történetében, de tavaly és tavaly előtt is sikerrel jártam, és év elején még úgy éreztem nagyon jó a lista is, amit összeállítottam, úgyhogy joggal gondoltam, hogy idén is pikk-pakk elbánok ezzel a tizenkét könyvvel. Sajnos nem így történt. De lássuk, hogyan is volt sorjában:

1. Az év elején el voltam foglalva a zsűrizéssel, rengeteg könyvet olvastam ebből a célból, így az első várólista-csökkentős darab is azért került csak sorra, mert a második része idei zsűrizés volt. Nem tetszett igazán, kevés volt benne a lelkizés és a humor, és túl sok az akció. A második részét már el se olvastam, zsűrizés ide vagy oda.

2. A második könyv a listáról csak júniusban került elő, és sajnos olyannyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy félbe is hagytam, ami azért rátette a bélyegét az egész projektre, hiszen már ekkor tudtam, hogy sikertelen lesz.

3. A harmadik könyv az előzőnek a folytatása lett volna, de ebbe már bele se kezdtem. Talán túl vulgáris már nekem Moore stílusa, vagy csak meguntam, nem tudom, mindenesetre nincs kedvem mostanában tőle olvasni.

4. A csalódások ellenére folytattam tovább a projektet, mivel már a régebbi ilyen esetekben is azt mondtam magamnak, hogy nem baj, ha szabályszerűen nem tudom megcsinálni a kihívást, de a lényeg, hogy elkezdjem a kitűzött köteteket, és ha nem tetszik valamelyik, végül is azzal is csökkentem a várólistám, ha tudom, hogy azt a könyvet már sosem akarom elolvasni, mert nem érdekel. Ebben az évben a negyedik könyv is ilyen volt, azt is félbehagytam. Rettenetesen egyszerű volt a stílusa, egyszerűen nem tudtam elviselni.

5. Az   ötödik viszont végre tetszett: hangulatos, vicces és izgalmas ifjúsági krimi volt.

6. Nem sok idő telt el, és júliusban már olvastam is a hatodikat ami még jobban tetszett, szerintem az év egyik kedvence lesz. Ez is egy nagyon jó kis ifjúsági darab.

7. Aztán szeptemberben jött újra egy félbehagyás, ami azért volt különösen rossz élmény, mert már régen akartam olvasni Dragomántól, és az elején nagyon tetszett is a könyv, de valahogy közben teljesen elveszítettem az érdeklődésemet.

És eddig tart az idei várólista-csökkentés története, mert a maradék köteteket már ki se vettem a könyvtárból, bele se kezdtem egyikbe se, mert egyikhez se volt kedvem. Viszont abból a szempontból nem vagyok elkeseredve, hogy ha végignézem az idei olvasásaimat, sok olyan van, ami nem volt ugyan rajta a listámon, de már régóta el akartam olvasni, ráadásul még nagyon tetszett is. De ezekről majd egy következő bejegyzésben írok. Most még csak annyit, hogy jövőre is csökkentek várólistát, és nagy reményeket fűzök hozzá, mert szerintem sok év óta az egyik legjobb listát sikerült összehoznom. Ha pedig ti is kedvet éreztek egy ilyen kihíváshoz, itt jelentkezhettek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.