Nem nagyon volt még szerencsém Nigella Lawson szakácskönyveihez, talán tesómnak van egy, amit egyszer átlapoztam, de kb. ennyi. A tévében viszont gyakran látom, és van is tőle kedvenc receptem, a lassan sült citromos csirkéje, úgyhogy alapvetően pozitívan álltam az ünnepi lakomákat tartalmazó két kötetéhez is, amelyeket a könyvtárból sikerült megszereznem. Azt kell mondanom azonban, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert bár Nigella nagyon szimpatikusan és olvasmányosan ír, de körülbelül ennyi az értéke ennek a receptgyűjteménynek.  Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy nagyon sok recept volt, ezen nem spórolt a szerző, az egyszerű alap ünnepektől, mint pl. a karácsony, az európai olvasóknak egészen különleges Íd al-fritrig (a mohamedánoknál a böjttörés ünnepe) szinte minden alkalomra találunk főznivalót. A receptek nagy része viszont sajnos egyáltalán nem bűvölt el, nem adtak újat, meg nem is annyira az én ízlésem szerint valók voltak. A megjelenés meg különösen csapnivaló. A címlapon úgy néz ki a szerző, mint aki éppen be van tépve, és belül sem sokat javul a helyzet. Az ételfotók sem tetszettek. Ez nem tudom, hogy az én ízlésemen múlik-e, de mostanában pl. Jamie Oliver könyveinek képi világa sem tetszik, a magyarok között sokkal szebbeket találni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.