Mautner Zsófiról pár éve kiderült, hogy az egyik gimis jó barátnőm évfolyamtársa volt a főiskolán, és jóban is voltak, úgyhogy azóta fura módon úgy érzem, mintha én is jóban lennék vele. Nem csak ezért szimpatikus persze, szeretem a közvetlenségét, meg hogy tényleg mindene a főzés, úgyhogy figyelemmel kísérem a munkásságát, most pl. nagyon hajtok a Lidl-ben pontokért kapható Széll Tamással együtt jegyzett szakácskönyvére is. Előtte viszont alapoztam ezzel a kötettel.  

A szerkesztése kifejezetten tetszett: családi receptekkel indul, és itt rögtön megvett kilóra a nagyon ismerős falusi szituációkkal, meg a lábasban sült kacsa emlegetésével, amelynek nem közli ugyan a receptjét, de tekintve, hogy ez minden hétvégén kötelező fogás volt nagyanyáméknál, legszívesebben keblemre öleltem volna a csajt. Itt volt mindenféle jó kis hagyományos fogás, kicsit modernizálva, ezek nagy része tetszett. Lehet, hogy mégis egy hagyományos háziasszony veszett el bennem? A második rész a piacon található alapanyagokra épült, itt már kezdett kicsit halványodni a lelkesedésem, de ez inkább csak ízlésbeli dolog, mert arról aztán tényleg nem a Mautner Zsófi tehet, hogy én pl. rühellem a sóskát vagy a birsalmát. A harmadik, külföldi konyhák egzotikus receptjeit felvonultató résznél viszont már teljesen elvesztettem az érdeklődésemet, egyedül egy tepsiben sült egybefasírtot fogok kipróbálni, de azt sem kínai fűszerezéssel. A múltkor a Bereznay könyvénél elfelejtettem említeni, hogy hiányoltam a személyességet, mert szeretem, ha a szerző kis anekdotákkal köríti a recepteket. Na, ez itt megvolt bőven, arra nem lehet panaszom, de eközben meg olyan bődületek hangzottak el, hogy nálunk a külfölddel ellentétben kilószámra vehetjük a málnát, és nem kis miniatűr dobozkákban aranyáron. Meg, hogy országszerte könnyen beszerezhető a török joghurt, a süzme. Hát hol él ez? De az is tetszett, amikor mentes vizet ír a hozzávalók között, vagy köszönetet mond, hogy szezonon kívül tudott szerezni valakitől fagyasztott meggyet. Mert azt ugye nem lehet kapni országszerte... Na, mindegy azért továbbra is figyelem majd a dolgait, de most egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy bírom-e vagy sem. Mindenesetre, ha ez a könyve nem is szenzációs, ahogy először gondoltam, azért összességében mégis azt mondom, hogy több benne a jó dolog, mint a nem annyira jó, és ha könyvespolcra nem is ajánlom, azért érdemes belelapozni, mert lehet, hogy valakinek pont azok a receptek jönnek be, amelyek nekem nem.

2011-es kiadás a Kulináriától, a megyei könyvtárból kölcsönözve. Igényes, szép kiadás, de nekem a Bereznayban pl. hangulatosabbak, egyedibbek voltak a képek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.