Az első regény, amit ebben a témában olvastam az utóbbi időben, minő véletlen, szintén egy női krimi volt. (Úgy látszik, ez az én bűnös szenvedélyem! :-) Esmahan Aykol kötete már jó régen, 2005-ben jelent meg, magyar nyelvű folytatásról viszont nincs hír. Nem mintha a szerző egyébként olyan rettentő termékeny volna, mint mondjuk M.C. Beaton, de azért írt még vagy három további részt. Aykol főszereplője egy német nő, ez valószínű abból is adódik, hogy a szerző Berlinben is élt, meg mindig  jópofa alapvetés egy könyvhöz, hogy miként boldogul egy külföldi egy idegen országban, pláne ha az még egy kicsit egzotikus is, mint Törökország. A Boszporusz Hotel  az előző bejegyzésben írt jegyeket hordozza magán, de még a jobbik fajtából, elég vicces volt például, meg számomra hangulatos a helyszín miatt. Persze ebből lehetett volna több, meg szebben megírt, de még így is alapvetően jól szórakoztam.

2005-ös kiadás az Ulpius-tól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Szerintem egész jó a címlapkép, de a főszereplő a könyvben egy tízessel idősebb, mint ez a vörös nőcske. 

A másik kötet, amely szintén Isztambulban játszódott, Ian McDonald sci-fije, a Dervisház. Nagyon érdekes volt az alapötlet, még a műfajt alapvetően kerülőknek is megnyugtató lehet, hogy csak 12 év múlva játszódik, és ezért nyilván olyan sokban nem tér el a miliő a maitól. Persze vannak mindenféle technológia újítások, de azért jórészt inkább egy thriller az egész, de sajnos a számomra oly idegesítő stílusban megírva, hogy bármennyire is izgatott a történet, mert az elég csavaros meg szövevényes volt, a felénél mégis abbahagytam. Pedig voltak nagyon jó ötletek, és elismerem, hogy az átlag szórakoztató irodalomból sok tekintetben kimagaslik a kötet, de sajnos nekem nem annyira szépirodalmi, hanem inkább irodalmiaskodó volt, erőltetett és kacifántos, de láttunk már ilyet az igazi irodalmi nagyságoknak kikiáltottaknál is, sőt. Mindenesetre elmeséltettem magamnak a férjemmel, mert ő végigszenvedte, hogy mi  lett a sztori vége, és azt mondhatom, hogy összességében elhiszem, hogy sokaknak tetszik, mert érdekes, izgalmas, ötletes, de nekem ez a stílus nem csúszik annyira. Isztambul viszont egyre jobban érdekel, el lehetne ott tölteni egy kis időt, csak sajnos a férjem nem annyira szeretne menni. Főleg a Kuzguncuk nevű városrész izgat (fenti képen látható), ott lakott a regény egyik mellékszereplője, és nagyon bájosnak tűnt már leírás alapján is, képeken meg igazi mesevilág.

2012-es kiadás az Ad Astrától, kedves ismerőtől kölcsönözve. A könyv megjelenése tökéletes, illik a műfajhoz is, szép, ízléses.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.