A képen a szerzőnő látható az esküvőjén

Érdekel a zsidó kultúra, különösen ha szépirodalmi köntösbe burkolódzik, ezért már régóta várólistán volt Margit Patrícia Eszter könyve,  A zsidó menyasszony. Persze tartottam azért tőle valamiért, hogy nem lesznek nagy irodalmi magasságok, ezért halogattam már egy ideje, és megérzésem sajnos igaznak bizonyult, nem is lettek. Ez egy olyan könyv volt, amit én is írhattam volna (nem a jó értelemben), ha nem jövök rá időben, hogy habár az átlagnál egy kicsit jobban fogalmazok, attól még nem lesz belőlem írónő. Tudom, hogy erre sokan (Fejős Éva és társai, na meg a szürke szerzőnője) nem jönnek rá, mégis megy a szekér, én viszont azt mondom, hogy bizonyos szint alatt nem adnám ki az írásomat. Nos, jelen regény alulról súrolja azt a bizonyos szintet. Azt azért nem mondom, hogy egetrengetően gagyi, de alapvetően szájbarágós, terjengős, és ez azért a legbosszantóbb, mert a téma viszont nagyon érdekes. Ez a könyv leginkább Elizabeth Gilbert rettentősen unalmas spirituális köntösbe bújtatott szerelmi történetét juttatta eszembe, valahogy teljesen azt éreztem itt is, hogy izgalmasak a helyszínek, izgalmasak a történések, de valahogy a szerző nem igazán tud úgy írni, hogy ez át is jöjjön. Eszembe jutott Rubin Eszter könyve is, amely nagyon hasonló útkeresést ír le, de számomra életszerűbb és szimpatikusabb végkicsengéssel, és minden hibája ellenére olvashatóbban és szórakoztatóbban. Margit Patrícia Eszter könyve inkább egy kiszámítható fordulatokkal operáló, sablonos karakterekkel dolgozó spirituális gyorstalpaló, lehetett volna ezt sokkal elegánsabban, megkapóbban, és akkor nem az lett volna az érzésem, hogy csak azért rágom át magam rajta, mert kíváncsi vagyok, révbe ér-e végre szerencsétlen hősnő.

2009-es kiadás a Konkrét Könyvektől, a városi könyvtárból kölcsönözve. Eléggé széteső példány volt nálam, és ez nem biztos, hogy azért van, mert már annyian olvasták, hanem szerintem eleve nem volt jó minőségű ez a puhafedeles kiadás. A címlapkép nem rossz, de nem is jó, jelképezi azt az összevisszaságot, amely a regényt jellemzi: egyrészről vallásos, mert egy zsidó szimbólum látható rajta, másrészről viszont a nyaklánc egy meglehetősen mély dekoltázsba lóg bele, a pasztell színvilág miatt is elég csajos. Ez a kettősség vonul végig a regényen is: a romantikus ponyva és a coelho-s spiritualitás egyvelege.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.