A Levelek Skye szigetéről nagy népszerűségnek örvend nem csak a Molyon, hanem a könyvtárban is, így majdnem három hónapot kellett rá várnom, miután előjegyeztem. Nagy várakozással álltam hát neki, és szerencsére most sem kellett csalódnom. Jól indul ez az év, eddig ha nem is kiemelkedő, de abszolút olvasható könyvek kerültek a kezembe, és még semmit nem hagytam félbe. Persze ne kiabáljuk el, még január vége sincs. Visszatérve Jessica Brockmole kötetére, először teljesen elbűvöltek a kellemes hangulatú, szellemes levelek, de aztán valahogy kicsit túl romantikussá, ömlengőssé és egy kissé kimódolttá vált az egész. A Krumpihéjpite mondjuk kenterbe veri ebben a témában és műfajban, de minden kifogásom ellenére azért úgy gondolom, ez egy szépen megírt, olvasható, és még kevésbé romantikus lelkületűeknek is ajánlható könyv, mivel azért nem kell félnünk, hogy belefulladunk a nyáltengerbe. Történelmi regénynek aposztrofálja a szerző, de azért mind az első, mind a második világháborúról viszonylag keveset tudunk meg. Lehetett volna ebből egy kicsit több (persze azért nem a borzalmakat hiányoltam) és kicsit kevesebb "így szeretlek-úgy szeretlek". Viszont a képeket elnézegetve, marha jó kis hely lehet ez a Skye, felkerült a bakancslistámra.

2014-es kiadás a CorLeonistól. A címlapkép nem rossz, de valahogy az egész kötet nekem az az igénytelen puhafedeles típus. És nem azért, mert szétesik, hanem talán túl nagy alakú ehhez a műfajhoz, kicsit kisebben jobban kézre állt volna, és nem egy tankönyv, vagy magánkiadású monográfia benyomását keltette volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.