A nők többsége szeret régi házakról, kertekről, női sorsokról olvasni, és ezért az írónők meg szeretnek erről írni, hiszen akkor a könyveiket biztosan megveszik. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen határozottan üdvösebb szerintem ilyesmit olvasni, mint a Szürkét és társait. Hagena könyve a jobbak közé tartozik ebben a vonulatban, ennél például sokkal jobb. Van benne egy icipici misztikum, de inkább csak csendesen csörgedező történet lányok-asszonyok generációinak viszonylag sok regényben már sokszor megírt viszontagságaival. De attól még hogy nem kiemelkedően és lehengerlően egyedi, azért szép nyelvezetű és kellemes nyári olvasmány volt, és különösen örülök, hogy németül olvastam, mert tanultam egy csomó új virágnevet, és közben ötleteket kaptam arra, hogy milyen növényeket ültessek majd a kertembe. A film meg nagyon hangulatosnak tűnik, úgyhogy hamarosan megnézésre kerül szerintem. 

2012-es Kiepenheuer & Witsch kiadás, nagyon szép, ízléses borító, jól kézre álló formátum. Szerintem ez a világos borító sokkal jobban illik a regényhez, mint a magyar. Egyébként egy sorozat része a KiWinél, Nagy regények kis formátumban a címe, és mindegyik ilyen filigrán termetű szép, finom pasztelles borítójú kötet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.