Ezen a rajzon T.S. szobája látható, a falon a piros és zöld színek a rengeteg jegyzetfüzetét jelzik, amelyek mind csoda dolgokkal vannak tele.

Reif Larsen első és máig sajnos egyetlen könyvével már beírta magát az irodalomtörténetbe és ezzel egyidejűleg a szívembe is. Különös és különleges könyv. A főszereplő, T.S. Spivet egy igazán rendkívüli kis térképzseni, egy csodálatos kis elme és egy rendkívül szimpatikus kis lélek, és nekem kellett is egy ilyen plusz a történetbe, mert önmagában az utazós sztorik nem kötnek le (ezért is nem veszem elő újra az Útont, pedig istenuccse egy pillanatra kísértésbe estem) . Úgyhogy nagyon élveztem, hogy T.S. mindenről beszámolt, emlékezett, minden érdekelte, mindent kielemzett és mindenhez volt valami ábrája. Nagyon jól felépített volt már a jelenkori történetszál is, de hogy közben bejött egy másik, egy tizenkilencedik századi is, na az már csak hab volt a tortán. Igazán összeszedett kötet, élvezet volt olvasni, és repesve várom a filmet is, pláne, hogy az Amelie rendezője rendezte, úgyhogy már csak jó lehet ilyen körülmények között. Azt nehezen döntöttem el, hogy a gyerekek mennyire értik ezt az egészet, de a végén arra jutottam, hogy egy érdeklődő, a világra nyitott kamasznak ugyanolyan inspiráló lehet, mint nekem, egy új utakra nyitott, a világot még mindig felfedezni vágyó felnőttnek. Jó volt T.S. szemével látni a világot, és remélem a hatása még sokáig megmarad.

2013-as Sanoma kiadás, a gyermekkönyvtárból kölcsönözve. De annyira örök darabnak érzem, hogy nem kizárt, hogy még beszerzésre kerül. A borító nagyon jó, persze ez már a mozis változat, de nem baj, mert az egész kötet, úgy ahogy van, szép és figyelemfelkeltő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.